A HEGYEK ELTAKARTÁK A NAPOT

A történet az 1910-es években kezdődik, majd végig kíséri a nagy háború éveit. Valós történelmi személyek, helyszínek, események szerepelnek a történetben. A főszereplő Lukács Huba ezredes kemény, határozott egyéniség. Emberei sérült, idős katonák voltak, csupán néhány székelyhadosztályból ide vezérelt fiatal, több frontot megjárt katona volt még ebben a században. A gyimesbükki vasúti őrháznál szálltak le a vonatról, a hegyek már eltakarták a napot, de még világos volt. A csapat elindult teljes menetfelszereléssel a Rákóczi várhoz. Amint felértek, Huba a várból nézte a tájat. A hegyektől körülölelt völgy, a lent meghúzódó kis falu, a vasúti őrház előtt szénát szállító lovas szekér, nyugalmat és békét sugárzott. Az égen néhány fehér bárányfelhő még kékebbé tette az eget. Olyan valószínűtlennek tűnt, hogy bármi megzavarhatja a természetnek ezt a tiszta szépségét.