A HAJLÍTOTT KALAP

A német nemzetiszocialista vezérek számára a II. világháború alatt a különböző európai országokból elrabolt műtárgyakból hoztak létre művészeti gyűjteményeŹket. Ezeket azután – a hadi eseményektől függően – más és más helyszínre szállították, jól védhető kastélyokban vagy sóbányák tárnái mélyén őrizték. A kinŹcsek felkutatása a háború utolsó szakaszának különlegesen izgalmas fejezete volt, amelynek hősei az amerikai hadsereg erre szakosodott szervezetei és tisztjei voltak. Az egyik első „kaland” a berlini Birodalmi Bankból a merkersi bányába szállított óriŹási mennyiségű aranyrúd, többtonnányi ezüst, valuta, papírpénz és értékes műtárgy felfedezése volt, amelyeket 1945. április 12-én Eisenhower, Bradly és Patton ameri-kai tábornokok jelenlétében foglaltak le. Az aranyrudak nagy részét visszaadták az egykor megszállt országoknak, így lefoglalásukat jogosnak tarthatjuk, a hatalmas „leletben” azonban voltak olyan értékes darabok is, amelyek soha nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Néhány műtárgy, rögtön a háború végét követően, illegális utakon az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol a felvevőpiac óriási volt. A múŹzeumok és műkereskedők nem kérdezték, hogy a legtöbbször svájci műkereskedők közvetítésével kalapács alá került műtárgyak korábban kinek a tulajdonát képezték. Az azonban egyértelmű, hogy az elrabolt műkincsek rejtekhelyeinek megtalálásában, megmentésében és visszaszolgáltatásában az Egyesült Államok példamutató szerepet vállalt.