A GYERMEK – A BONTAKOZÓ SZEMÉLYISÉG STRUKTÚRÁJA ÉS DINAMIKÁJA

„A gyermek” a gyermeki tudatosság kialakulását vizsgáló egyik legjobban kidolgozott elmélet az analitikus pszichológiában. Olvasása során választ kapunk arra a kérdésre, hogy az „őskapcsolat” miért olyan nagy jelentőségű életünkben, megismerhetjük továbbá társas viselkedésünk alapmintáit és azok hátterét is. Neumann kreatív, szabad gondolkodó volt. E könyvének az az alapgondolata, hogy a gyermeki Én fejlődési fázisai megfeleltethetőek az emberi tudat fejlődési fázisainak, amelyről legnagyobb és legismertebb művében a „Tudatfejlődés eredettörténtében” írt. „A gyermek” korát megelőzően helyezi a gyermek fejlődését egy olyan elméleti keretbe, amelyben a kollektív tudattalan archetipikus hatásaival párhuzamosan figyelembe veszi a csecsemő testi tapasztalásainak jelentőségét is az én-tudat alakulásában. Neumann egészen apró testi történések megfigyelésével az egyedi gyermek tapasztalásainak mélyére hatol. Ezzel a szemlélettel megkísérli teljességében megérteni, mi is történhet a gyermek fejlődésében a legkorábbi anya-gyerek kapcsolatban, és hogyan halad a gyermek a tudati differenciálatlanság állapotából a testi tapasztalatok beépítésével a világ és önmaga differenciált felfogása felé. Nem csupán azoknak ajánljuk ezt a könyvet, akik gyermekekkel dolgoznak, hanem olyan szakembereknek is, akik lelki problémákkal küzdő felnőttekkel foglalkoznak. Az „őskapcsolatban” nem egészségesen fejlődő gyermeki Én – segítség híján – egész életében hordozni fogja magában sérüléseit, és képtelen lesz arra, hogy a társadalomban kibontakoztassa önmagát úgy, hogy közben szociális alkalmazkodása megfelelő. „Csak az az egyén lesz képes felebarátja méltóságát is komolyan venni és elismerni őt, mint a világ egy másik értelmes és jelentős középpontját, aki képes önmaga antropocentrikus méltóságát komolyan venni s úgy tekinteni saját magára, mint a teremtés egyik céljára.” Erich Neumann 1905-ben született Berlinben. Filozófia doktora címet szerzett, majd elvégezte az orvosegyetemet, végül pszichológiát tanult. Családjával 1933-ban elhagyta Berlint és csaknem egy éven át C.G. Jung tanítványaként analitikus pszichológiai képzésben részesült. 1934-től 1960-ban bekövetkezett haláláig Tel Avivban élt, gyógyított, tanított és írta a műveit.