A FATESTŰ BÁRKÁTÓL A TENGERJÁRÓ ÓRIÁSIG – HAJÓÉPÍTÁS BUDAPESTEN

Egykor a vadregényes, szabályozatlan mederben futó Duna vizét vitorlával és evezővel hajtott hajók járták, sodrásiránnyal szemben pedig állati, vagy emberi erővel vontattak. A reformkor idején gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően indult meg a gépi hajózás.Ma már nehéz elhinni, de valaha ezrek éltek és dolgoztak a „székesfőváros” hajógyáraiban. Hajógyári munkásnak, különösen szakmunkásnak lenni komoly előrelépést jelentett a vidékről – a jobb élet reményében – a fővárosba érkező emberek számára. S a gyárak nem csak munkalehetőséget adtak, kulturális életük is pezsgő volt, saját könyvtárak, dalárdák, színházi előadások, sportesemények nyújtottak tartalmas szórakozási lehetőségeket az alkalmazottaknak.Az 1945 utáni években először jóvátételként, majd később már a tervgazdálkodás részeként tömegével készültek a Szovjetunió, illetve a szocialista tábor többi országa számára a folyami, illetve tengeri személyszállító és teherhajók. A „vörös birodalom” összeomlásakor azonban a magyar hajóépítés nem tudott megbirkózni a gazdasági átalakulás teremtette új helyzettel. A bőségesen illusztrált munka a tudományos ismeretterjesztés szép példája, amely méltán tarthat igényt a szakma, s – könnyen érthető, olvasmányos nyelvezetének köszönhetően – a szélesebb olvasóközönség figyelmére is.