A BÁJOS SULEYKEN – MAZURIAI TÖRTÉNETEK

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer – valahol vagy sehol – Mazuriában egy Suleyken nevű bájos falucska, amelyet köztudomásúlag és jelen történetekben is ellenőrizhetően a Paul Popp kisvasúttal lehetett megközelíteni, ám még inkább – és kényelmesebben – a fantázia szárnyain. A kisvasút, amelynek kazántüzét valaha egy Dziobek nevű gőgös ember szította, bizonyos rendellenességek miatt már rég nem járja be oda és vissza a Suleykent Schissomiron, Sybbán, Borschon és Sunowkenen át Strigeldorffal összekötő útvonalat. Az útvonal viszont – köztudomásúlag, s e helyt is ellenőrizhetően – vígan virágzik, dacolva az idők viszontagságaival. S ugyancsak e helyt nem csupán nagy eseményeket élhetünk meg, s nem csak Titus Anatol Plockot, egy új nadrág tulajdonosát és az özvegy Jadwiga Plock nyolcadik fiát ismerhetjük meg, hanem tanúi lehetünk egy kurta bekecsekben megvívott párbajnak, s találkozhatunk Adolf Abromeittel is. És nemcsak Hamilkar Schassal, a kulkakeni lövészezred néhai hősével vagy Arafa nénivel futhatunk össze, nemcsak a fentebb említett kisvasút ünnepélyes avatásán vehetünk részt vagy köthetünk ismeretséget Hugo Zappka levélhordóval, hanem megtapasztalhatjuk a szuverén humorát egy szellemes elbeszélőnek, akinek a történetei „letisztogatott hódolások” szülőföldje, Mazuria előtt.