VAKONDVILÁG

„Költő, esszéíró, történettudományi szakíró” – olvasható róla a lexikonban, de aki az idők folyamán megjelent köteteit ismeri, a szakterületéhez tartozó munkáin kívül az esszé-köteteiben is a költőt érzi. Az írószövetségi debut-díjjal kitüntetett körÉvek (1992), A madárijesztő panaszai (1996), A hetedik törpe (2005) mellett az esszéit, jegyzeteit kötetbe foglaló tempus fugit (1994), vagy a Kanadában töltött években látottakat mérlegre tevő Egy kelet-európai Kanadában (2002, 2008) után, most ismét a költő szólal meg, felfedezve egy olyan világot, amelyről így vall:"A vakondvilág saját világ. És kisajátított. A vakond által. Egy kicsit olyan, mint az ember világa, mindennel kapcsolatban áll, és mindentől különálló. Egyszerre van fent és lent, csupa pátosz és csupa sebhely.A vakondvilág egy kicsit vakonvilág is. Mert a vakond nem lát. Alig lát. Soha nem látja, ami közvetlenül az orra előtt van. Vagy ha látja is, nem veszi észre. Mindig máshova néz, máshova vágyik, különc, nem csapatjátékos.A vakondvilág kaotikus. Csupa összevisszaság. A vakond cél nélkül áskálódik, fárasztó dolgokon töpreng, állandóan halad és állandóan ismétel. De az ismétlései mindig mások. Akár a visszatérései.A vakondvilág egyhangú. A valóságban és az álomban is. Egyetlen húron játszott szimfónia.A vakondvilág a földszagú titokzatosság. És színfónia.Így áll össze ez a kötet. Egyhangon szólóan, vissza-visszatérően és megtorpanóan, mégis, egy sajátos és megismételhetetlen világként. Lakható."