ÁLLAMI JOG ÉS ERKÖLCSI REND

„A szabadelvű jogállam struktúrájának sajátja, hogy az állam létalapját olyan előfeltevések alkotják, amelyeket az állam maga nem tud anélkül garantálni, hogy ne tenné kérdésessé szabadelvű voltát.” – állapította meg Ernst-Wolfgang Böckenförde (1930–2019), a jelen kötetbe foglalt tanulmányok szerzője. Az úgynevezett Böckenförde-paradoxonként híressé vált mondat ugyanakkor nem az egyetlen örökérvényű tézise a közelmúltban elhunyt német jogtudósnak. Neves professzorok tanítványaként Böckenförde korán kezdett valláselméleti, vallás- és jogfilozófiai kérdésekkel foglalkozni, és már az 1950-es években kitűnt tehetségével. Később alkotmányjogászként és jogfilozófusként, 1983. és 1996. között pedig a Német Szövetségi Alkotmánybíróság bírájaként alkotott maradandót. Nevéhez számos tanulmány, jogtudományi munka és államjogi elmélet fűződik, alkotmánybíróként pedig részt vett az Európai Unió és a tagállami alkotmányok viszonylatában mérföldkőnek számító Solange II ügy eldöntésében. Jelen kötet Ernst-Wolfgang Böckenförde jog- és vallásfilozófiai, államelméleti munkásságából szemelget, főként olyan tanulmányokat állítva középpontba, amelyek jog és erkölcs, vallás és jog bonyolult viszonyrendszerét veszik górcső alá, és máig ható tanulsággal szolgálnak.