KUTYAFÜLŰEK – KÖTÖTT

Ma már nyíltan bevallhatom, hogy a Kutyafülűek, amelyet a fanyar humoráért becsülnek sokan, halni hurcolt életek nyögéseinek, nyöszörgéseinek hallatán fogant a budapesti Gyűjtőfogház úgynevezett Kisfogházában. Rövid kis kezdőfejezetét még szabadlábon írtam ugyan, valamikor 1956 nyarán, de magát a könyvet csak két évvel később kezdtem papírra vetni ott, abban az emeletes épületben, amelynek a tövében naponta folytak akkoriban az akasztások.Apró-cseprő civódások, irigykedések, csínytevés utáni megszeppenések, a kitörő életkedv szertelenségei, a hetedik szomszédik zengő szülői dorgálás álharagja, az igazságtevés fájdalma és reménytelensége, ami mégiscsak mindig bizakodásba fordul – ebből a számtalan hangból áll össze ennek a novellafüzérnek a családi kórusa. Ki kit szeret jobban és még jobban és legjobban a két szülővel együtt immár nyolctagú, szűkebb családban, amely az unokatestvéreket hozzászámítva, valóságos, kisebbfajta nemzetséget alkot? Nagy elemzőkedvvel, átéléssel, finom humorral, látszólag könnyed, szórakoztató módon, valójában felmérő pontossággal írja meg észleleteit a szerző mindezekről. A könyv lenyűgöző hatása semmit se csökkent első kiadása, 1966 óta: fikarcnyi érzelgősség sincs benne, mégis minduntalan lefegyverzi a legellenállóbb olvasót is tisztán sugárzó érzelmeivel. Végtelen szeretettel és tudással, hozzáértéssel és művészi gonddal elemzi a gyermekkor látszólag egyszerű, de mégis oly gubancos világát.