KÍSÉRTET! KÍSÉRTET!

Jócskán elérkezett az idő, mikor Kárpáti Kamil műveit ki kell vonnunke légüres térből. Mert 1981 és 2013 között ezt a szakma nem tette meg. Havan szabadságunk ma (művészi, emberi), akkor erre való. Igaz, a versek,regények, esszék számára már édes mindegy, miként viszonyulunk hozzájuk.– Ők olyan örök univerzumban tartózkodnak, ahol nem számít atörpe emberiség. Nekünk van szükségünk rájuk. Ahogy a regény lapjain akamaszok a művészek, vagyis a művészet segítségével beavatódnak a létezőcsodába, ahogy kézbe veszik, szabad akaratukból irányítják sorsukat,ugyanúgy kell nekünk, felnőtt olvasóknak is újra beavatottakká válnunk:önállóan gondolkodókként, akiket cselekedeteik és magas rendű, megvalósítottvágyaik határoznak meg, akiknek arca emberi, lelke kontúros, akára reneszánsz mester ceruzarajza.(Rózsássy Barbara tanulmányából)