VEREBES ISTVÁN – VENDÉGSÉGBEN –

`Állj, s felelj ki vagy` – ez a Hamlet első mondata. Van -e ennél fontosabb kérdés az életben? Verebes fiatal kora óta keresi erre a választ. Megállás nélkül. Volt már fenegyerek, népszerű kedvenc, zseni, bohóc. Egyiket sem szégyellte. Zárkózott, ellentmondásos egyéniség, aki látszólag nem sokat törődik azzal, ki mit gondol, vagy cselekszik körülötte, valójában azonban mindent lát, mindent hall, mindent megfigyel. Szereti a szerpeit mégsem azonosul elük teljesen. Csehov kortársa, miközben igazi huszonegyedik századi városi fiú. Olyan, mint mindnyájan. Miközben gondolata eredeti, minden cselekedete ösztönösen tehetséges. Amihez nyúl, ottmarad a névjegye. Élete nagy része vendégségben telt, lányoknál, barátoknál, feleségeknél, ismerősöknél, ismerősök ismerőseinél. Vidéki színházak, társalgók, albérletek, bérelt lakások, színészházak, igazgatói irodák, vágószobák, stúdiók, gyorsan szívott cigaretták folyósókon, rövid alvások pamlagokon, taxikban, vonatokon…Sokan felismerik, de kevesen ismerik.