MIT SZÓL HOZZÁNK?

2001 áprilisától 2002 áprilisáig alig több, mint egy éven át élt ez a műsor, a Satelit nevű tévécsatornán. Több, mint 400 emberrel beszélgettem ez idő alatt, több, mint 400 magyar értelmiségivel. Szokatlan szociográfiai minta. Ebből a 400 interjúból válogattunk. A legközelebb akkor állok az igazsághoz, ha azt mondom: önkényesen. Mindenesetre hagytunk érdekességet, ha esetleg lenne második kötet…Volt, aki a kezdet kezdetén közölte, ezt a beszélgetést nem szeretné nyomtatásban látni, volt, aki az utolsó pillanatban tiltotta le a kéziratot. Volt, aki másnak érezte a szavak jelentését írásban, és volt, aki egyszerűen nem akart emlékezni arra, hogy valaha is ilyet mondott. Igen, sok minden változott egy év alatt Magyarországon.Persze nem így képzeltem előre, de tény: elég, ha megérzik az őszinte érdeklődést, már dől az emberekből a panasz. Valahogy senki sem ezt várta az elmúlt tíz évtől. Sok a színész és többségük nyomorog, az újságírók magukra hagyottak és megtörtek, a kabaré fuldoklik, megöli az apátia, az élet abszurditása, a cenzúra és az öncenzúra. p televíziók egyre silányabb műsorukkal is egyre nehezebben maradnak talpon, a sportolók… és így tovább, és így tovább.Olykor, néha bátortalanul közbevetem, hogy jó-jó, ez mind igaz, de az is tény, hogy már nem kell Bécsbe menni, ha epres joghurtot kíván az ember, viszont lehet Bécsbe menni, amikor csak akarunk, hogy nem kell 25 évet várni egy vezetékes telefonra, melyet azután nem lehet használni, mert állandóan az iker beszél, hogy már nem csak a funkcionárius gyerekeknek jár a `lakáskiutalás`, hogy azért mégiscsak… mégiscsak más ez a világ.Úgy tűnik, nem eléggé más. Joghurt van. Ez tény. De, bármilyen fontos is, mégsem a joghurt a legfontosabb.Ez a kötet – bár csiszolgattuk – magán viseli a tévéműsor nyomait. A mondatok csak egy határon belül stilizálhatók, így azután, olvasva, olykor döcögősek kissé. A beszélgetésekhez egyszer-egyszer telefonon, gyakrabban SMS-en csatlakozhattak a nézők, az olvasó csak ott találkozhat ezzel, ahol értelemzavaró lett volna meg nem említeni őket.Általában `csak úgy` hívtuk a vendégeket, nem életük valamilyen fontos pontján, ennek ellenére akad jó néhány drámai momentum. Stohl András röviddel az után járt a stúdióban, hogy elküldték a Katona József Színházból, Verebes István pedig pontosan akkor, amikor az RTL úgy döntött, hogy – a választásokra való tekintettel – felfüggeszti a Heti Hetes adását. Farkasházy Tivadar már tudta, hogy kiszekálták a Rádiókabaréból, de mi még nem tudtuk, hogy mi fog történni, Geszti Péter túl volt már a TV2-es kalandon, de megemészteni még nem tudta.A riporter pedig semmi mást nem tesz, csak érdeklődik. Kérdez, és ezzel sokakat zavarba hoz. Mert alaposan elfelejtettünk kérdezni. Még a lépcsőházi beszélgetések is párhuzamos monológok lettek.Nekem szerencsém van, nem kell megjátszanom semmit. Amit kérdezek, tényleg érdekel. És így talán megtudunk egyet-mást olyan emberekről, akikről – azt hihettük – már mindent tudunk…Bárdos András