BŰBÁJOS NAGYSZÜLŐK

A nagyszülők! Milyen szerep jut nekik, amikor a bíróság elveszi az unokáikat a szülőktől? Inkább pozitív ez a szerep, tekintettel a vérségi kötelékekre? Avagy negatív, figyelembe véve a nagyszülők nemzedéke és saját gyermekeik között fennálló, nemritkán konfliktusokkal teli és patogén kapcsolatok természetét? Vajon a nagypapák és a nagymamák nem próbálják-e kisajátítani unokáikat, úgy téve, mintha azok a saját gyermekeik lennének? A nagyszülők szerepe következésképpen összekeveredik a szülők szerepével. Elképzelhető, hogy a nagyszülők így állnak bosszút saját boldogtalan gyermekkorukért, vagy a kudarc érzéséért, amit gyermekeik nevelése terén éltek át? Freudtól Lacanig pszichoanalitikus írások egész sora foglalkozik a szülő-gyerek kapcsolattal, a nagyszülőkről azonban nagyon kevés szó esik. Nagyképűség nélkül állíthatjuk, hogy Magdolna Mérai könyve valószínűleg az első, amely teljes terjedelmét ennek a problémának szenteli. Olyan, a klinikai gyakorlatban összegyűjtött hétköznapi tapasztalatokat tár elénk, amelyek további kérdések és kutatások alapjául szolgálhatnának. A nagyszülők élettörténeteinek a tanulmányozásán keresztül eljuthatunk oda, hogy megértjük: hogyan ismétlődnek a traumák több nemzedéken keresztül. Magdolna Mérai (vagy Mérai Magdolna) magyar származású, Franciaországban élő gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, pszichoanalitikus. Több mint tíz évig dolgozott rendkívül hátrányos helyzetű gyerekekkel és családjaikkal a Val-d’Oise-i gyermekvédelmi szervezet keretein belül. Jelenleg egy pszichológiai szakszolgálat vezetője. A hálózat keretében működő központokban (Val d’Oise több városában és Párizsban) a szülők ingyenes pszichológiai segítséget kapnak.