SZELEK SZÁRNYÁN

Akadémiai Ifjúsági Díj – 2005. Miért fontos számunkra, hogy a közép-és belső-ázsiai nomádok hogyan éltek,élnek? Talán azért, mert valaha mi is lovon tettük meg az utat az őshazától a Kárpát-medencéig. Mert évezredeken át a mi mindennapjainkban is hatalmas szerepet játszott a ló.Ez a hiánypótló mű, mely a közép- és belső-ázsiai nomádok lovaskultúrájának néprajzi kérdéseit tárgyalja, a szerző doktori disszertációjának (A kazak lótartás néprajzi kérdései, a kárpát-medencei párhuzamok tükrében) bővített formája. Jelen századunkban még találkozhatunk olyan népekkel, akik többé-kevésbé megőrizték ősi lovas-nomád életformájukat és kultúrájukat. Közülük különös helyet foglalnak el a kunrokon kazakok. Életmódjuk legfőbb jellemzőit (kerek nemezsátor, évszakokhoz idomuló, állandó szállásokra történő vándorlás, nagyszámú, ménesbeli lótartás, kumiszkészítés) napjainkig megtartották. Életformájukat a lónak köszönhetik, ez a segítőtárs alakította kultúrájukat sok-sok évezreden keresztül. A lovasnomád népek kultúrájának, életének, gondolkodásának megismeréséhez elsőként ismernünk kell lovaskultúrájukat.A magyarokat is lovas népnek tartják. Lóháton vándoroltak évszázadokon keresztül, lóháton hódították meg és vették birtokukba a Kárpát-medencét. Lóháton védelmezték hazájukat a külső és belső ellenségektől. Lóháton szereztek maguknak megbecsülést és hírnevet. A magyarság lelkülete az ázsiai pusztákon élő rokonnépekéhez hasonlatos.