ÖTVENEGY

Ez a monográfia ötven plusz egy magyar századfordulós író, költő és drámaíró pályájának alakulását kíséri végig a korabeli intézményrendszerben. Az esettanulmányok egyik része a különböző „elrugaszkodási pontokat” és karrierlehetőségeket tekinti át az írói-újságírói munkától kezdve a lapalapítási kísérleteken át a szellemi szabadfoglalkozásig. A másik részük a kortársi irodalmi szövegtranszferbe és annak alhálózataiba enged betekintést. Az elemzések célja, hogy feltárják a magyar irodalomtörténet egyik legsajátosabb időszakának belső dinamikáit – egy olyan időszakét, amelyben egyszerre valósult meg az első modernkori szerzői jogi szabályozás és a tárcanovellákkal kapcsolatos irodalmi kalózkodás, és amelyben az íróknak a már-már „intézményesített” vadkapitalizmus körülményei között kellett boldogulniuk az Akadémia és a hozzá kapcsolódó konzervatív körök árnyékában. Wirágh András a kiválasztott szerzők pályáit az indulásuktól kezdve 1918 végéig kíséri figyelemmel, de a későbbi évtizedek irodalmi mozgásterét alapvetően meghatározó jellege miatt röviden kitér a Tanácsköztársaság idejére is. A tárgyalt szerzők: Abonyi Árpád, Ambrus Zoltán, Andor József, Babits Mihály, Biró Lajos, Bónyi Adorján, Bródy Sándor, Cholnoky László, Csáth Géza, Csathó Kálmán, Erdős Renée, Forró Pál, Földi Mihály, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Guthi Soma, Harsányi Zsolt, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Ignotus, Kabos Ede, Kaffka Margit, Kálnoki Izidor, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Kóbor Tamás, Kosztolányi Dezső, Kövér Ilma, Krúdy Gyula, Lux Terka, Moly Tamás, Nagy Endre, Nagy Lajos, Pakots József, Palásthy Marcell, Pekár Gyula, Révész Béla, Ritoók Emma, Surányi Miklós, Szederkényi Anna, Szekula Jenő, Szilágyi Géza, Szini Gyula, Szomaházy István, Szőllősi Zsigmond, Tormay Cécile, Török Gyula, Tutsek Anna, Újhelyi Nándor, Vértesy Gyula, Zilahy Lajos.