NEM MINDENNAPI ÉLET

A könyv lapjain egy valóban Nem mindennapi élet körvonalai sejlenek fel, méghozzá valóban hitelt érdemlő forrásból. A visszaemlékezés szerzője, Kornfeld Tamás, Magyarország egyik leggazdagabb családjába született bele 1924-ben. Anyai ágon nagyapja báró Weiss Manfréd volt, a magyar fém-, konzerv- és legfőképpen a hadiipar kiemelkedően tehetséges felvirágoztatója, apai ágon pedig Kornfeld Zsigmond, aki a bécsi Rothschild-bankház küldöttéből a Magyar Általános Hitelbank és magyar tőzsde elnöke lett. Édesapja Kornfeld Móric, a Ganz-gyár egyik vezetője, a csepeli Weiss-gyár igazgatóságának tagja, iregi földbirtokos. Nagybátyja volt Chorin Ferenc, az egyik legzseniálisabb üzletember, aki annak idején Sub auspiciis regis kitüntetéssel kapott diplomát. A rokonok között volt az egyik legjobb ízlésű magyar műgyűjtő, Herzog Mór Lipót. <br>A fiatalember előtt úgyszólván korlátlan lehetőségek álltak, de az ország német megszállása – ekkor mindössze húsz éves, a pécsi orvosi egyetem hallgatója – félbetöri az asszimilálódott zsidó család életét. A család negyven tagja a németekkel kötött „szerződés” keretében, elhagyhatta az országot. Kornfeld Tamás húsz évet élt itthon – hetvenet az Egyesült Államokban. Meglepő, milyen régi szokásokat ír le, a szigorúságot és formalitásokat a mindennapos érintkezésben. Lefegyverző, amilyen őszinteséggel megírja, mennyire természetes volt számára a készen kapott jólét. És lenyűgöző, milyen önsajnálat nélkül és eltökélten építette újjá az életét mint az Egyesült Államok iránt háláját katonai szolgálattal lerovó, majd orvostanhallgatója és tankönyveket is író aneszteziológia-professzora. Láttató erővel és éles nyelvű szeretettel mutatja be a szétszóródott rokonságot.