MÁSHOLBAN

Olyan költői világot tár elénk Czingel verseskötete, amely csupa érzelem, fájdalom, útkeresés és reménykedés: egy nehéz sorsú fiú óriási tehetsége és a világ szürke közömbössége találkozik ebben a könyvben, aminek tanúi vagyunk.„Szabad nekem szabadnak lennem?” – kérdezi mindjárt az első, kötetnyitó versében Ádám, aminek címe: Elkapott szavak. Bizonytalanság és esendőség, a szabadság lehetősége és viszonylagossága járja át a verseket. A fiatalember rátekint a világra, s az visszanéz őrá: mit adhatnak egymásnak…Czingel nagy elődök én-érzetét és líráját folytatja: József Attila, Ady, Kosztolányi, Pilinszky, Borges, Kavafisz megidézése sikeres az ő versvilágában. Formaérzéke remek, saját versnyelvvel rendelkezik, ami mai, kortársi – ám ugyanakkor számos előzményből táplálkozik, a beat-irodalom szabadverseitől a haibunokon át a népköltészet kötött ritmusaiig.Szolláth Mihály*MásholbanMásholban egy csüggedt ajakhalványul, majd eltűnik az arcról.Másholban, nélkülem…fáradt test gördül egy szakadt díványon.Másholban lomha lábak remegnek,hogy a konyha csapjáigelvigyenek egy testet.Furcsa, málladozó tapétákon koppanaz erőtlen köröm.Mert ujj nem tapint,mióta elköszönt.Abban a búcsúzásban voltteljes lénye annak,ki a Másholban él.Mikor a felejtés elkezdődik,ez a lény porként csapódika nappali szőnyegén.Valahol: Másholban.