AZ ÉSZ A FONTOS, NEM A HAJ

„Először megverni, aztán megnyerni!” – ezt az elvet követte a korai kádári pártvezetés a hazai fiatalok megregulázása kapcsán. De nemcsak a fiatalokat, hanem az őket szórakoztató pop-rock zenészeket is rövid pórázon tartotta a hatalom: Bródy Jánost rabosították, Nagy Ferót pedig bántalmazták az állambiztonság rendőrei. Máskor jóval finomabb módszerekhez folyamodott a pártállam, és kisebb-nagyobb fricskákat kaptak a könnyű műfaj zenészei. Mindeközben menő zenekaraink óriási sikerrel turnéztak a keleti blokk országaiban, jól kerestek, itthon viszont el kellett viselniük a hatalmasok vegzálásait. A slendrián diktatúra sorra gyártotta a hősöket és a mártírokat – és érdekes módon voltak olyan zenészek, akik mind a két kategóriába beletartoztak. Hogy miként is gondolkodtak a pártvezetők és apparatcsikjaik a zenészekről, és utóbbiak milyen túlélési technikákat alkalmaztak, kiderül Csatári Bence könyvéből, amely eddig nem publikált iratokat is az olvasóközönség elé tár.