SZEMÉLYISÉGEINK – EGÓK, (H)ARCOK, ÁLARCOK

„A jóga nem más, mint gyakorlati pszichológia… egész módszertana lélektani; úgy is fogalmazhatnánk, a legmagasabb fokú lélektani bölcselet mindenre kiterjedő gyakorlata.” Sri AurobindoA jógát általában olyan kötött gyakorlatokkal azonosítják, mint testtartások, légzésgyakorlatok, meditáció és ehhez hasonlók. Többnyire bizonyos szabályok és előírások összességeként értelmezik, melyek a gyakorló külső életének bizonyos vonatkozásaihoz tartozik, mint a táplálkozás, szokások és viselkedés. Ám a jóga valójában belső lélektani munka, melynek célja a tudatosság megváltoztatása és átalakítása. A pszicho-spirituális fejlődés feladatai a következők: – fokozatosan kiemelkedni abból az öntudatlan és tudattalan állapotból, amiben az egyén csupán a közösség vagy tömeg beolvadt része, sem mint önálló személyiség. Lépésről-lépésre egyre mélyebb megértéshez jutni önmagunkról, tudatosabbá válni lényünk összetettségéről. Tárjuk fel pontosan lényünk eltérő részeiből származó tetteink eredetét. Érjük el az önuralmat, a teljes harmóniát azzal, hogy rendet teremtünk a különféle tudati összetevők között, melyek ez idáig konfliktusban álltak egymással. Végül fedezzük fel valódi önvalónkat és egyesítsük összetett emberi lényünket oly módon, hogy az összes többi ént a valódi szellemi-lelki én köré szervezzük.