RÁDIJÓZTAM

„1988 nyarán megszólalt a telefon Königswinterben, Bonn kertvárosában, Krőger temetkezési vállalkozó picinyke irodájában: – Uram! Van-e önnek jó állapotban lévő, ezüst, hosszú, halottszállításra alkalmas Mercedese?– Van.– Elszállítaná-e Bartók Béla hamvait Cherbourgból Budapestre, százezer márkáért?– Uram! Fogalmam sincs ki az a Bartók Béla, de százezer márkáért Moszkváig is elviszem.Krőger úr nem szerette, ha viccelnek vele, majdnem letette a telefont, amikor az enyhe akcentussal beszélő hang folytatta: – Mikor köthetjük meg a szerződést?– Bármikor, hivatali időben.– Rendben, jelentkezem, Bartók Béla vagyok, az ifjabb.Krőger úr hitte is, meg nem is. Ami biztos, hogy egyáltalán nem izgatta fel a dolog. Üldögélt továbbra is álmosan és nyugodtan, várva, hogy kopogtasson már be egy igazi kuncsaft ott, a Hauptstrassén, ahol egymást érik a kis temetkezési vállalkozások.Talán ugyanebben az időben Budapesten, a Magyar Rádióban hivatott a főnököm: – Készülj egy pár napos útra, el kell menned Cherbourgba, ahol majd csatlakozol a Bartók-hamvakat hozó csoporthoz, és velük jössz haza. Az útról készíts műsort.”Így kezdődik Varsányi Zsuzsa visszaemlékezés-kötetének egyik érdekes fejezete. A könyv további 18 szórakoztató, egyúttal a hazai rádiózás történetéhez fontos adalékkal szolgáló esetet tartalmaz.A televíziós pályatárs, Szegvári Katalin így ajánlja a könyvet: „Ha nem szeretném, bizony irigyelném Varsányi Zsuzsát. Ezért inkább csodálom humoráért, szívósságáért, élni akarásáért, tehetségéért, szakértelméért. Személyében igazi közszolgálati rádióst ismerhet meg az olvasó, ha netán nem hallotta remek zenei műsorait, interjúit az egykor volt Magyar Rádióban. A zenei életben Varsányi Zsuzsa neve ma is fogalom, hiszen azon kevesek egyike ő, aki nagyon sokat tett azért, hogy a magyar és külföldi zenei életet, irányzatokat és persze muzsikusokat megismerjék a hallgatók. De senki ne higgye, hogy Varsányi Zsuzsa szakbarbár. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy kiváló pedagógus is. Sokáig együtt tanítottunk a szegedi egyetem média szakán, ahol rádiós órái nagy népszerűségnek örvendtek. Nem csak a szakmát oktatta, hanem átadta azt az elkötelezettséget, tisztességet, ami nélkül ugyan lehet, de nem érdemes a médiában dolgozni. Ajánlom ezt a könyvet a szakmának és a közönségnek is.Nem csak rádiózni jó, hanem ezt a könyvet is jó olvasni.”Amihez a szerző ennyit fűz hozzá: „Jaj, nem kell ezt ilyen komolyan gondolni. Olvassa mindenki, aki kíváncsi, hogy miért hord kockás inget a világhírű zongoraművész, hogyan harapott meg az éneklő juhász, ki az a Béla, aki kopog az ablakon, hogyan nem lettem III/III-as, miért sírt a futballbíró – és még sok-sok érdekes történetre. Garantáltan jól fog szórakozni. És közben bepillanthat a rádiózás titkaiba, ráadásként pedig megismerkedhet velem.”