MIÉRT (NEM) LESZEK PEDAGÓGUS?

A pedagóguspálya vonzereje, a pályára kerülők száma, színvonala, motivációja évtizedek óta foglalkoztatja a nemzetközi és hazai szakmai nyilvánosságot. Mára már a szélesebb társadalmi közbeszédnek is tárgya a pedagógushiány, és ezzel összefüggésben a pedagógus-utánpótlás kérdése. A minőségi oktatás elképzelhetetlen motiválatlan pedagógusokkal – ezért szükséges megvizsgálnunk, hogy melyek azok a motívumok, amelyek a pályára vonzzák, és ott is tarthatják a pedagógusokat. A belső késztetésen túl a nevelő–oktató munka mikro- és makrotársadalmi körülményei, csoportdinamikája is befolyásolják a pályára állást és a pályaretenciót, vagyis a pedagógusjelöltek hivatás iránti elkötelezettsége és a pedagóguspálya iránti motivációja kölcsönösen függenek egymástól. A tanulmány hipotézise szerint napjainkban a pedagóguspálya (beleértve annak egzisztenciális, szervezeti és infrastrukturális feltételeit is) iránti motiváció eltér a nevelés-oktatás hivatása iránti elkötelezettség mértékétől (amely megélhető informális vagy a köznevelési intézményrendszeren kívüli formában is).A kötet szerzője, Dr. Szontagh Pál empirikus kutatásában összesen 792 hallgató megkérdezésével gyűjtött adatokat az alsófokú pedagógusképző felsőoktatásban tanulók pálya- és hivatásmotivációjáról. A hivatás- és pályamotiváció elméleteinek áttekintése után a válaszokat a felsőoktatási intézmény típusa (világi vagy egyházi), földrajzi helye (határon belüli vagy határon túli), illetve a hallgatók képzési pozíciója (évfolyama, munkarendje) alapján is leválogatta és elemezte. Kutatása ezekre a figyelemre méltó társadalmi és oktatásszervezési összefüggésekre mutat rá.