ZENGŐ ÖSVÉNY, ÉNEKLŐ KŐ – CLASSICA & THEORIA 5

Agócs Péter monográfiája Pindaros győzelmi ódáit az éneklés poétikája, a kulturális emlékezet és az ókori görög énekkultúra metszéspontjában vizsgá?a. A kötet fejezetei azt mutatják be, hogyan teremtenek ezek a szövegek előadási alkalmat és hangzó teret; miként írják körül az előadás, a hang, a hírnév, a rítus és az emlékezés mozgásban lévő rendszerét; és milyen metapoétikai gesztusokkal helyezik el magukat az epinikion hagyományában. A műfaj, a szóbeliség és írásbeliség, a keretezés, a költői önreflexió, a gyász és a felejtés pindarosi problémái úgy tárulnak fel, hogy közben láthatóvá válik az ének mint társadalmi gyakorlat és mint költői szöveg kölcsönhatása. A kötet élén egy, a kutatástörténet főbb állomásait és a pindarosi költészet mai relevanciáját megvilágító bevezető tanulmány áll, a végén pedig egy „Pindarosi kislexikon” fogla?a össze a legfontosabb fogalmakat irodalomtörténeti és poétikai nézőpontból. A könyv címe – Zengő ösvény, éneklő kő – pindarosi metaforákat idézve a thébai költő énekének önlétesítő és emlékezetteremtő poétikai erejét ünnepli.Agócs Péter klasszika-filológus, a University College London Görög és Latin Tanszékének oktatója, a Palladion Műhely taga. Fő kutatási területei: antik líra, görög-római esztétikák, antik írásbeliség és társadalmi emlékezet, ógörög művészet és mitológia.