REPKÉNY

"A szerző utolsó műve, a Repkény, kisregény, összegzője és lezárója egy életnek és egy korszaknak, amely után már minden másképpen van. Súlyos betegen, tüdőrákkal küzdve fogott a Repkény írásába. A könyv ún. önéletrajzi regény – szorosan vett önéletrajz nélkül. A műtét után lábadozó szerző áll a Korányi Sza­natórium folyosójának betört ablakánál, s a szanatórium parkjában bóklászó hatalmas fekete kandúr mozgásában gyönyörködik. Minden továb­bi, a regényben szereplő cselekmény és fi­gura a valóság, a fikció és az emlékezésmorzsák káoszá­nak bravúros keveréke, aminek ez a látvány a közép- és ki­induló pontja. Mint ahogy az emlékezet előidőződésének véletlenszerűségében nem bízhatunk, a re­gény eseménysorának sincs időbeli sor­rendje. Mégis plasztikusan láthatjuk ebben a tükörben a hat­vanas-hetvenes évek Magyarországának különös, ellentmondásos képét, a hamvukba holt szerelme­ket, barátságok létfilozófiai elmélkedé­sekké absztrahált figuráit, hasonlón a repkény egyetlen száron, létszimbólum gyanánt felfutó leveleihez.Deák László 2016. október 9-én lett volna hetvenéves. "