TITKOS HIDAK

A két partot – vagy tágabb megközelítésben két világot – összekötő híd az emberiség és a magyarság művelődésének egyik legrégebbi éslegmélyebb szimbóluma. Az igény, hogy el lehessen jutni rejtett, tőlünk távol álló, akár veszedelmes tájékokra is, az ősi mítoszok világábangyökeredzik. A híd fogalma gazdag tartalommal, képi erővel bír, s ezért is választották jelen kötet szerkesztői a szerteágazó témák összekötőelemének. A címben foglalt "titkos" jelző nem csupán a politikai rendőrség tevékenységéhez társítható eposzi kellék, hanem annak akorszaknak is egyik jellegadó szava, amelyről a kötet tanulmányai szólnak. Ugyanis a kötet szeretne hidat verni a magyar nemzet különbözőrészei között, ám az is nyilvánvaló, hogy a diktatúra Magyarországa és a szabad világ között épülő "titkos hidak" hosszú időn át nem annyiraaz emberek önkéntes közeledését, mintsem azok egyszerűbb elérését, szemmel tartását, megfigyelését, könnyebb befolyásolását szolgálták. Akötetet nyitó, a magyar párt- és kormányzati szervek emigrációval kapcsolatos döntéseit áttekintő tanulmány után szinte az egész világotbejárjuk, térben és időben egyaránt: a NATO egyik bajorországi központjában dolgozó magyar tanárok mindennapjaitól az Ausztráliábanletelepedett államvédelmi tiszten át a Kanadából hazatérő 56-os menekültekig, a második világháborút követő nyomorúságos évekzűrzavarától az 1989-es esztendő végéig, sőt még azon is túl. S a társadalmi merítés is igen bőséges: az egyik legjelesebb magyartermészettudós elleni állambiztonsági ténykedéstől az egyházi diaszpóra markáns egyéniségein át változatos emigráns női sorsokig.