LÉLEK EMELI FEL

Igaz a fülszöveg eme részlete: „…Hatodik önálló verseskötetében folytatja a maga választotta utat: a spirituális realizmus jegyében született, új lírai művei a keresztény és polgári értékrendet következetesen képviselő költészetébe il-leszkednek.” Azt is hozzátehetjük, hogy „üde színfolt” az ilyesfajta hang a kortárs lírában, arról már nem is szólva, hogy az egyre durvább világban pedig még inkább annak tekinthető. Találó a kötet mottója is Victor Hugotól: „A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. / Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.” Íme, így találkozik a nagy, romantikus francia író gondolata egy mai magyar költő szellemiségével. És a szép címlapon egy norvég szobrász, Fredrik Raddum műve a figuralitás jegyében ugyancsak szinkronban van a versek világával, mint ahogy említést érde-melnek az időközben elhunyt Miklós Horváth István soproni grafikái is. (Bakonyi István)