KŐRÖSSY ALBERT KÁLMÁN – AZ ÉPÍTÉSZET MESTEREI

Kőrössy Albert Kálmán a századforduló magyar építészettörténetének méltatlanul elfeledett alakja. Habár neve a nagyközönség számára rejtve maradt az elmúlt évtizedekben, munkái sokaknak lehetnek ismerősek, ha visszagondolnak a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban töltött évekre, a Váci utcai Philanthia virágüzlet kirakatára vagy az egykori tisztviselőtelepi főgimnáziumra a Hungária körúton. Életművében nemcsak a neobarokk formák jelennek meg, hanem a szecesszió egyik jelentős európai irányzata, a korai Jugendstil is. A hazai élővilágból válogatta a növénymotívumokat és állatalakokat, ennek legszebb példái: saját villája a Városligeti fasorban, az Aulich utcai Walko-ház és a Munkácsy utcai Sonnenberg-ház. 1906 és 1908 között együtt dolgozott Lechner Ödönnel, akinek egyedi motívumvilága számos alkotást inspirált. Az 1910-es évektől Kiss Géza építésszel társult, közös műveiket a geometrikus formák, valamint archaizáló, egyiptizáló díszítések jellemzik: számos budapesti bérvilla mellett a nyíregyházi egykori Szabolcsi Agrár Takarékpénztár. Kőrössy már a századelőn rendszeresen megjelent dekoratív homlokzati rajzaivala Műcsarnok tárlatain, egy alkalommal az Építő Ipar tudósítója "díszítőérzékkel átszőtt tudásként" jellemezte művészetét. Jelentősége nemcsak megvalósult tervein keresztül bontakozik ki, az ő kezdeményezésére változtatták meg az építészeti pályázatok szabályzatát, gyorsabbá és korrektebbé téve a pályaművek elbírálását.