MADÁRHANGOK

Baranyi Ferenc írja A. Túri Zsuzsa kötete elé: La mia voce giovanile – az én fiatalkori hangom. Gigli mondta ezt, amikor egy mesterkurzuson próbaénekelt nála a fiatal Carelli Gábor. Évekkel ezelőtt a pályakezdő A. Túri Zsuzsa verseit olvasva ugyanezt gondoltam magamban. Ma viszont, új kötetének kéziratát bújván, ezt gondolom (kissé módosítva a világnagy tenorista elhíresült mondatát): La mia voce femminile. Az én női hangom. A szerző tónusa, tematikája, törekvése a formai tökélyre, valamint kitárulkozó természetessége teljesen rokon ugyanis az enyémmel. Nála is az a helyzet, hogy életének minden mozzanata tetten érhető a verseiben. Nem fél leleplezni, „lebuktatni” önmagát, lelke legrejtettebb, legtitkoltabb zugai elől saját sorai húzzák el a függönyt.Abban is rokon, hogy fütyül az agresszív divatokra, nem a szakmának ír elsősorban, hanem a tiszta, igaz szóra szomjas embereknek.És ez bizony merészség manapság.Baranyi Ferenc