ÖNARCKÉP KONVEX TÜKÖRBEN – VERSUM-KÖNYVEK

Nincs még egy költő az elmúlt bő fél század amerikai költészetében, aki annyi fejtörést okozott volna a kritikusoknak és az olvasóknak, mint John Ashbery. Költői pályája 1955-ben indult, de a valódi áttörést az 1975-ös mű, az Önarckép konvex tükörben (Self-Portrait in a Convex Mirror) hozza el a számára, mely a rákövetkező évben elnyerte az amerikai líra hármas befutóját: a Pulitzer-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és a Nemzeti Könyvkritikusok Körének Díját is. Az Önarckép konvex tükörben az amerikai posztmodern költészet alapműve lesz, és már a megjelenése körüli években a kortárs költészet klasszikusaként kezdenek beszélni róla. A közelmúlt világlírájának egyik mérföldköve végre magyarul is olvasható.John Ashbery (1927-2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. Rochesterben született, az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett. Több mint harminc verseskötete jelent meg életében, köztük a talán legfontosabb, Önarckép konvex tükörben 1975-ben. A háború utáni amerikai és egyetemes líra legnagyobb hatású alkotóinak egyike. „Az angol nyelven alkotó költők közül senkinek sincs nagyobb esélye Ashberynél arra, hogy kiállja az idő szigorú ítéletét…”– Harold Bloom„Hivalkodástól mentes stílus, a nyelv lenyűgöző könnyedsége, amely szinte mindig elvarázsol… Senki sem ír úgy, ahogy Ashbery…”– Paul Auster