A TEREMTMÉNYEK ARCA – TÁRGYAK, EMBEREK, ÁLLATOK

A kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karának Magyar IrodalomtudományiIntézete A teremtmények arca – tárgyak, emberek, állatok. Mészöly 100, Pilinszky 100címmel szervezett nemzetközi online konferenciát 2021. március 26-a és 27-e között,csatlakozva a Mészöly Miklós Társaság kezdeményezte 2021-es MészölyMiklós-emlékévhez, ugyanakkor Pilinszky János születésének 100. évfordulóját ismegünnepelve. Az Újhold folyóirat e két kiváló, új líra- és prózanyelvet kidolgozóalkotója a 20. század legmeghatározóbb magyar művészei közé tartozik, poétikájukinspirálta az utánuk következő generációkat. Mindkettejük életét és munkásságátmeghatározta a második világháború sötét tapasztalata: Mészöly katonakéntvett részt benne, és egész életében vívódott terhelt lelkiismeretével, Pilinszkya koncentrációs táborok látványával szembesült egy életre. Az egyik legalapvetőbbközös vonás bennük, hogy illúziók és mentségek nélkül kérdezték meg újra:mi is az ember? Ma, amikor a világunk ezerféle, emberek okozta veszélyeivelszembesülünk, és amikorra a posztantropocentrikus filozófia, társadalom- ésirodalomelmélet az egyik legfőbb aktualitás, a konferencia résztvevői fontosnaktalálták Mészöly Miklós és Pilinszky János műveit a bennük megjelenő ember-állat,ember-tárgy viszonyok felől újraolvasni. A tanácskozáson fölszólaló – erdélyi,magyarországi, felvidéki – irodalomkutatók közösen gondolták végig annak jelentőségét,hogy Mészöly, aki tettesnek tudta magát egy háborúban, az állati létezésártatlanságát írta, míg Pilinszky „az utolsó elhányt bádogkanálból” vezette lepoézisét. A kötet a konferencián elhangzott előadások szerkesztett változataittartalmazza, két fejezetre bontva ezeket. Az első hat előadás (Lószemoptika) MészölyMiklós prózavilágának posztantropocentrikus vonatkozásait vizsgálja, míga második fejezet (Kutyák és angyalok) Pilinszky János munkásságában ragadjameg a reszponzívabb humán-nonhumán viszonyok lehetőségfeltételeit.