A TERMÉSZET TÖRTÉNETEI – PLINIUS TERMÉSZETRAJZÁNAK ANEKDOTIKUS ELBESZÉLÉSMÓDJA

Idősebb Plinius Természetrajza (Naturalis historia) a teljesség igényével foglalja össze az antik natura-fogalom körébe tartozó jelenségeket. Az enciklopédia ismertségét és elismertségét évszázadokon át a benne foglalt tudományos, illetve tudománytörténeti információk gazdagsága tartotta fenn. A Természetrajzot azonban nemcsak a tartalomnak, hanem a szövegfajtáknak is kivételes komplexitása jellemzi. Az utóbbi évtizedek nemzetközi kutatása egy megújult Plinius-képet vázol fel, amely a szövegértelmezést állítja középpontba, és a befogadói olvasatot helyezi előtérbe.Darab Ágnes monográfiája, amely a Gondolat Kiadónál 2012-ben megjelent, azóta átdolgozott kötetnek (Plinius Természetrajza. Anekdotikus narráció és enciklopédikus gondolkodás) és az azt követő tíz év kutatási eredményeinek a monografikus szintézise, ebbe a folyamatba illeszkedik. Az enciklopédia narratívájának erőteljesen anekdotikus jellegét vizsgálja, és tárja fel annak kulturális, ideológiai, etikai és esztétikai meghatározottságait.A Természetrajz anekdotikus elbeszélésmódjának narratológiai és komparatív elemzése egyszersmind lehetővé teszi az anekdota műfaji/műfajtörténeti vizsgálatát. E kisműfaj genezisének feltárása nemcsak a Természetrajz értelmezése szempontjából fontos feladat, hanem a modern és posztmodern anekdotikus magyar prózahagyomány felől is, amelynek műfaji és narratív kezdeményeit megláthatjuk a Természetrajz anekdotáiban. Mindennek eredményeként Plinius művének új arca mutatkozik meg: az irodalmi olvashatósága.