DÉLUTÁN APÁMMAL

Amikor először olvastam Nagy Gerzson prózáit az ÉS-ben, meg lepődtem. Hogy lehet, hogy nem ismerem ennek a megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől mentes írónak a nevét? Mert, hogy kiváló stiliszta, bátor és következetes, egyike az önmagához és szereplőihez egyaránt könyörtelen íróknak, abban biztos voltam. Személyes találkozásunkkor megtudtam azt is, hogy ez az első regénye, 1975-ben született, vidéken nőtt föl, a Közgázon végzett és írói világát Ottlik, Mészöly, Salinger, Camus alakította. – Takács ZsuzsaNe olvassa el ezt a regényt, akit nem érdekel, milyen volt kamasznak lenni, egy magyar megyeszékhely kollégiumában élni, gimnáziumba járni az 1980-as évek végén (zene: Depeche Mode, a fiúk már boxeralsót hordanak), aki nem akarja érezni a 14-18 éves fiú- és lánytestek szagát, a töltött csirke, a házibor meg a kevert pálinka szagát, aki nem szeretné a bőrén érezni a lány- és fiútestek nyomakodását, nem akarja látni a fiatal tesitanárnő köldökében a piercinget! És az sem, aki nem akarja végigkövetni a kamaszfiú lehengerlően erős apjának tündöklését és hanyatlását, két sztrókja után a halálát. A többieknek annál inkább ajánlom. – Zoltán Gábor