FÁK A TERASZON

„Amikor fákat ültetsz a teraszodra, egyszer égig fognak érni. Mivel a költészetben minden, bármi lehetséges, és az igazi költészet mindig valóságalapú, ahogy mindig minden az. Mégis a leglogikusabbnak tűnő szókapcsolat is csak akkor jó, ha van, működik az a láthatatlan szál, ami nem megmagyarázható. És akkor most hogy is van ez? Hát pontosan így, ilyen a vers, semmit nem tudunk róla, nem megmagyarázható, mégis van, létezik, lélegzik és működik. Valami olyasmit mesél a valóságról, amit mindannyian tudunk. De csak akkor jövünk rá, amikor éppen verseskötetet olvasunk. Amikor fákat ültetünk a teraszra.” (Jász Attila