1953. SZTÁLIN HALOTT

„FÓTI: Új korszak kezdetén vagyunk.KOPLÁR: Börtönparancsnoki kinevezésed mérföldkő a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében?FÓTI: Sztálin meghalt.KOPLÁR: Nem igaz.FÓTI: Már kilenc hónapja.KOPLÁR: Borzasztó.FÓTI: Végre a régi Koplár.KOPLÁR. Az borzasztó, hogy istenem volt, és most csak káoszt érzek a helyén. Sírjak? Nevessek?FÓTI: Nevess? Megőrültél?[…]KOLOSY: Elpatkolt. Elhunyt. Elhalálozott. Jobblétre szenderült.SAJTOS: Nem értem, mester. Ki halt meg?KOLOSY: Apuka. Apukák apukája. Legfőbb apuka. Apukisszimusz. Alulról szagolja a mauzóleumot. Most mondta a Fóti, és az a hülye nem tudta, sírjon-e vagy nevessen.SAJTOS: Maga lehülyézi a börtönparancsnokot?KOLOSY: Nem róla beszélek. A másik hülyéről. ťSírjak? Nevessek?Ť (Nevet)SAJTOS: Maga csak sírjon, mester.KOLOSY: Mi a fenének? Most már a kiblin is kibírom.SAJTOS: Rogyjon csak rá utoljára. (Indul kifelé)KOLOSY: Mit ijesztget? Nem mernek már maguk hozzám nyúlni.”Eörsi István A kihallgatás című drámájában egészen máshogy reagált Sztálin halálára a kommunista, de a párton belüli tisztogatásoknak áldozatul esett Koplár István és a „háborús bűnös” Kolosy Kálmán. Miközben a börtönparancsnok Fóti Ferencnek és helyettesének, Sajtos Józsefnek a viselkedése is sokatmondó. A párbeszédek fikciósak, azonban megmutatják, hogy 1953 „nagy eseménye” politikai nézetektől függetlenül mindenkit valamiféle értékelésre késztetett. Az emberek átérezték súlyát, latolgatták várható következményeit, de máig kérdéseket vet fel a korszak kutatói előtt. Ezekről olvashatunk a kötet oldalain.