MAGYAR IRODALOM – HATÁROK NÉLKÜL

A kötet írásai a magyar kulturális nemzet eszméjének szolgálatában állnak. Szerzőjük ezért foglalkozik bennük olyan írástudókkal, éljenek ők egykoron a mai Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy éppen a nyugati világban (emigrációban), akik maguk is a nemzeti irodalom, illetve a „kulturális nemzet” egységének tudatában írtak, alkottak. Néhány kivétellel (Dobos László, Borbándi Gyula) azon írókról, költőkről szóló írások gyűjteménye ez a könyv, akik a huszadik század első felében már jelen voltak a magyar irodalmi életben: a régebbi múltból Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Bánffy Miklós, a közelebbiből Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, az erdélyi Reményik Sándor, Kós Károly, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Karácsony Benő, Dsida Jenő, és Jékely Zoltán, a nyugati világban tevékenykedő Kovács Imre és Wass Albert. Mindannyiuk közös meggyőződése volt, és a szerzőé is az, hogy csak egyetlen magyar irodalom van – határok nélkül, és amit a történelem durván összetört, azt az alkotó szellemnek az irodalom világában kell helyreállítania.