ALPÁR IGNÁC – AZ ÉPÍTÉSZET MESTEREI

Alpár Ignác a dualizmus korának egyik legtermékenyebb magyar építésze, a historizáló architektúra kiváló képviselője volt. A neves pesti asztalosmester, Schökl Mátyás a berlini tanulmányai során érett magasan képzett építésszé, aki az 1880-as évek elejétől Budapesten építette fel tervezőirodáját. E tehetséges építészeket tömörítő műhely élén a kor nagy jelentőségű megbízásait tudta sikeresen végrehajtani. Szerteágazó kapcsolatrendszerének köszönhetően sorra kapta a felkéréseket különösen lakóházakra, iskolákra, templomokra és vármegyeházákra. A Magyar Királyság minden területéről érkeztek megbízások, de kiemelten nagyszámú alkotása valósult meg Erdélyben. Széles hírnévre az Ezredéves Országos Kiállítás történelmi épületegyüttesnek tervezőjeként tett szert, majd a századfordulón a Tőzsdepalota és az Osztrák–Magyar Bank pályázatának elnyerésével a pénzügyi épületek specialistájává emelkedett. Ezek elkészültét követően a főváros legnagyobb banképületei és egy biztosítótársaság székháza, az Anker-ház valósult meg elképzelései szerint az 1910-es évekig. Alpár több szakmai társaságban vállalt vezető szerepet, és szaktudását sok tervpályázat elbírálásánál kamatoztathatta. Munkásságának jelentőségét az is aláhúzza, hogy pályáját több kiváló monográfia és számos szaktanulmány tárta az olvasóközönség elé.