OSCURO

Boldog voltam, hogy nem lehetett rajtam segíteni, mondta Georges Bataille egyik regényhőse. Urbán Bálint hősei, William S. Burroughs és Kurt Cobain nem érik be ennyivel. „Az embernek le kell rombolnia magát ahhoz, hogy önmaga tudjon lenni” – mondják, és saját pusztulásuk útjára lépnek. Afrikán, Európán és Dél-Amerikán át vezet ez az út, a cél viszont annak a mélyben rejlő magnak a felkutatása, amely semmilyen térképen nem lelhető fel. Az elszemélytelenedés misztériumát keresik, hogy a pusztulás kerülőútján szülessenek újjá. Mi van a személyiség legmélyén? Valamiféle örök igazság? Nem, mondják, akár egy kétszemélyes kórus, nincs ott semmiféle örök metafizikai igazság. Hanem valami, ami túl van minden emberin. A létezés mindent és mindenkit átható morajlása ez. Az embert az teszi emberivé, ami a legkevésbé látszik emberinek. Azt az „Inverz Paradicsomot” keresik, amely sokakat nem hagyott nyugodni már előttük sem. Lautréamont és Artaud, a Fekete festményeket megfestő Goya és Georges Bataille, a bécsi akcionisták és Hajas Tibor – ők e két szereplő elődei. Urbán Bálint egy olyan úton kíséri őket végig, amelyen a magyar irodalomban eddig kevesen indultak el.Földényi F. László