AZ ÖNÉRTÉKELÉS CSAPDÁJÁBAN

Ideje szembenéznünk azzal, hogy az uralkodó emberfelfogásunk nem ad választ a mai kor emberét gyötrő testi és lelki nyavalyákra. Nem csak Darwin pintyeit kell evolúciós szemüvegen át néznünk, hanem korunk emberét is, aki egyre súlyosabb össze nem illésben él fizikai és társadalmi környezetével. Az össze nem illés röviden annyit tesz, hogy pszichés funkcióink évmilliókon át a törzsi léthez alkalmazkodva fejlődtek ki, s mára híre-hamva ennek a világnak. A sikertelenség, a magány, a boldogtalanság és a negatív önértékelés mind abból fakad, hogy rosszul gondolkodunk önmagunkról és a világról. Az önértékelés csapdája maga az önértékelés kényszere. A megoldhatatlan problémák szinte már hiányoznának, ha egyszer jönne valaki és megoldaná őket. Igazából senkinek nem érdeke a megoldás. Ha lenne egy fogyókúrás könyv, ami után senki nem hízna vissza, többé nem lehetne fogyókúrás élelmiszereket és fogyókúrás könyveket árusítani. És nem lehetne „fogyózni”. A világ karcsúbb, de kicsit szürkébb lenne. Talán ugyanez áll az önértékelés problémájára.