EGY SZIGET LEHETŐSÉGE

Az <i>Egy sziget lehetősége</i> apokaliptikus képpel indul: 4000 körül járunk, a világ elpusztult, az emberek kései utódai elvadult, állati hordákban élnek, míg a klónozással létrehozott kiválasztottak elektromos védőkerítéssel őrzött telepen laknak magányosan és szenvedélytelenül. A regény egyik hőse Daniel, a másik pedig az ő kétezer évvel később élő, klónozással létrehozott utódja. Daniel tipikus Houellebecq-hős: kiégett, átlagos külsejű, negyvenes, férfi, aki szakmájában sikeres, a nők is szeretik, csak ő nem szeret senkit és semmit. A munkája untatja, mindenkit megvet, faj-, gyerek- és nőgyűlölő. Negyvenéves kora után találkozik először a szerelemmel, de amikor felesége öregedni kezd, elválnak. Tragikus események követik egymást – egy új szerelem sem hoz vigaszt -, és Daniel útja elkerülhetetlenül az öngyilkossághoz vezet. Halála előtt küld egy verset volt szerelmének „egy sziget lehetőségéről”, s ez a vers készteti arra kései, klónozott utódait, hogy a védett telepet elhagyva új-ember társak és emberi érzelmek keresésére induljanak.<br>Houellebecq kíméletlen könyvet írt az emberiség pusztulásáról és az emberi faj leépüléséről: a ridegség alatt parázsló kétségbeesés arra figyelmeztet, hogy az utolsó órában járunk.