KOLOZSVÁR ALATT AZ ÉG

"Édes néném, egy könyvet szeretnék ajánlani kédnek, mely olykor aestheticai magosságokbafelhága, máskor pediglen az út porában fetreng, valamint az bortól részegült kóldus. Amesék, melyek meg valának írva, egytől egyig Kolosvárt játszódnak, kéd tudja, hogy eznékem kedves városom, itt töltöttem legszebb esztendőimet mint a jezsuiták konviktusánaklakosa. Vala e mesékben nyomorúság és boldogság, háborúság és békesség, ocsmánság ésmúlatság, suhajtás és kellemetesség, vagyis különb s különbféle húrok megpendülének az írólelkében – ám unadalmas sose kezd lenni. Én ezt a könyvet, édes néném, úgy szeretem, minta káposztát. Csak azért is azt mondom, hogy a szépen írt levél az elmének úgy tetszik,valamint a számnak a kapros és tejfellel béboríttatott káposzta, amely távúlról úgy tetszik,mint egy kis ezüstből való hegyecske, amelyről, ha leveszik azt a lágy ezüst fedelet, alattadrágafűvet lehet találni. Tehát azon légy, édes nénékám, hogy e művet bészerezd, mertugyan Halál ellen nincs fű kertben, de élni szép, s e könyvet éppoly gyönyörűség olvasni,mint a kéd nádmézes téntával írt leveleit."