ONGALI

„Ritka dolog, amikor egy szakember hosszú évek emberi, pedagógiai és terápiás tapasztalatait művészi formába akarja önteni. Gyógypedagógus szerzőként olyan történeteket alkot, amelyek nem mindig a megszokott mesei utat járják: figyelmet, elmélyülést és nyitottságot kérnek az olvasótól – cserébe gazdag gondolati és érzelmi rétegeket tárnak fel. Nem feltétlenül kész, lezárt történetekként érdemes ezeket olvasni, hanem egy terapeuta alkotó gondolkodásának lenyomataiként. Munkáiban ott van a gyermekekkel végzett sokéves, felelősségteljes munka tapasztalata, a mozgás- és meseterápia szemlélete, valamint az emberi lélek iránti kíváncsi, tiszteletteljes érdeklődés. Nem kész válaszokat ad, hanem kérdéseket nyit meg, párbeszédre hív, és teret hagy a saját értelmezéseknek. Egy-egy történet mögött gyakran egy helyzet, egy fejlődési folyamat, egy emberi vagy pedagógiai probléma áll. Így a szövegek nem mindig a hagyományos mese logikáját követik: inkább gondolati műhelyek, amelyekben a szerző tapasztalata és képzelete találkozik. Az olvasó nemcsak történeteket kap, hanem olyan motívumokat, képeket és felvetéseket is, amelyek továbbgondolásra ösztönöznek. Ezek a szövegek nem csupán elmesélni akarnak valamit. Mozgósítanak, figyelmet irányítanak, asszociációkat ébresztenek, kizökkentenek a megszokott gondolkodási sémákból. Ahogyan a mozgásfejlesztésben egy váratlan feladat új kihívás elé állítja a testet és az idegrendszert, úgy ezek a mesék is gyakran új kihívás elé állítják a képzeletet és a figyelmet. Ezek a mesék ugyanazt teszik a figyelemmel, amit a fejlesztő gyakorlatok a mozgással: kibillentenek a rutinból, új kapcsolódásokat hoznak létre, fejlődésre ösztönöznek.” Vajcsy-Martucci Eszter gyógypedagógus, képzőművészeti-pedagógiai terapeuta„Gyerekek gyűrűjében könnyű történeteket szőni, úgy még könnyebb, ha a gyerekek mozgás közben hallgatják a képzeletük megnyitására. Legkönnyebb, ha látom rajtuk szemük csillogását, belső filmjük pergését. Gyógypedagógusként nagyon szeretem a meséket a mozgásterápia eszközeként alkalmazni, amikor átlépünk egy már meglévőből egy új tanulandó területre. Varázsol, megnyugtat, elrepít, reményt ad.” írja az író, Floidl Andrea a könyvhöz. A Mangui című első könyvét idén követte az Ongali, ami most is eltér egy átlagos mesekönyvtől. A benne rejlő mesék segítségével támogathatjuk szülőként gyermekeinket, hogy megtalálják önmagukat és értékeiket. Az elfogadás, a megküzdés, a tolerancia, a szeretet témakörei állatokkal, szimbólumokkal karöltve, tíz önálló történetben elevenedik meg a könyvben. Floidl Andrea Író, gyógypedagógus, mozgás- és meseterapeuta, alapozó mozgásterápiás szakember. Napi rendszerességgel foglalkozik óvodás és kisiskolás gyermekekkel, több mint húsz éve. A Nagykovácsiban működő Frutti Fejlesztőpont megálmodója és szakmai vezetője. Az évek során sok–sok felnőtt hallgatót képezett ki gyakorlati képzésen keresztül. Mozgás – és meseterápiás szakemberként ötvözi a mozgás és a fantázia adta lehetőségeket. Elmélyült tapasztalatot szerezett értelmi, valamint érzékszervi fogyatékos gyermekek fejlesztésében. Jelenleg egy budapesti gimnáziumban is dolgozik gyógypedagógusként. Saját bevallása szerint: „Jól egymásra találtunk a hivatás és én!” Mindig is szerette a meséket, vonzódott hozzájuk. Több mint 10 évvel ezelőtt Boldizsár Ildikó meseterapeuta képzésén újra megnyíltak számára az érzékelés különleges formái és spontán módon elkezdett saját történeteket szőni. Az első próbálkozások még csak nem is papíron születtek, hanem fejéből pattantak ki, utólag vetette papírra őket. Ahogy ő fogalmazta meg: „Egyszer csak összeért bennem a tapasztalat, az utazásaim élményei a gyerekek gondolataival, gondjaival, problémáival és mesévé váltak.” A meseterápián tanultak, a történetalkotási képesség, a hosszú évtizedes gyógypedagógusi szemlélet és az aktív mozgásterapeuta véna ötvözetéből születtek a meséi. Az első, 2025-ben megjelent Mangui könyvének sikerét követve megjelent második mesekönyve is, az Ongali.Szimonidesz