KARÁCSONYFA ÉS ESKÜVŐ

Íme Dosztojevszkij, az emberi lélek zseniális kórboncnoka, amikor nem sok száz oldalon, hanem egy-egy feszültségtől izzó elbeszélésben ragadja meg a létezés káoszát és gyönyörűségét. Vagy épp az abszurditását; mert ezekben a rövidebb írásokban az is van bőven: keserű irónia és groteszk humor – már-már úgy érezzük, mintha nem is mindig kellene annyira komolyan venni, amit ír. Már csak azért sem, mert Dosztojevszkij művei a psziché mélyére vezetnek. Ami bizony többnyire nem kellemes hely. Talán jobb nevetni rajta, mint együtt menni vele – le a mélybe. Ez a válogatáskötet Dosztojevszkij legfontosabb kisprózai alkotásait gyűjti egybe, amelyek sűrített formában hordozzák az életmű kulcsmotívumait: a bűn és a bűnhődés örök drámáját, a hit és a kétségbeesés viharait, valamint a kisemmizett, peremre szorult ember méltóságát. Némelyik hosszú évtizedek óta nem jelent meg magyarul kötetben: így például a „Bobok” című elbeszélés, amelyet a Dosztojevszkij-kutatók nem győznek elemezni (miután a szereplői konkrétan halott, de mégis egy picit még élő emberek); az „Egy kisfiú Jézuska karácsonyfájánál”, amely talán egy pillanatnyi boldog, kétkedésmentes hit hatására született; vagy „A krokodilus”, amelynek szereplője egy emberevő krokodil gyomrában lel rá a megvilágosodásra.„A földet, amelyet beszennyeztek, még jobban megszerettem, mint amikor még paradicsomkert volt, csupán azért, mert megjelent rajta a bánat. Jaj, én mindig szerettem a bánatot, a szomorúságot, de csak a magamét, a magamét, őket sajnáltam, sirattam.”